A karbonlábnyom

A klímaváltozás elleni küzdelem ma már nem csupán egy globális kihívás, hanem egyre inkább közösségi, sőt, személyes felelősség is. Szerencsére napjainkban egyre többen ismerik fel, hogy életmódjuk, fogyasztási szokásaik és energiahasználatuk igenis közvetlen hatással van környezetünkre és így a bolygónk jövőjére is.

Ebben a környezetvédelmi törekvésben kiemelt szerepet kap a karbonlábnyom csökkentése, amely kézzelfogható módon segíti elő az emberi tevékenységek káros környezeti hatásának minimalizálását.

Mi az a karbonlábnyom?

A karbonlábnyom (carbon footprint) egy mérőszám, amely azt mutatja meg, hogy egy személy, közösség vagy vállalat tevékenysége, vagy egy termék előállítása mennyi üvegházhatású gázt bocsát ki közvetlenül vagy közvetve a légkörbe.

A karbonlábnyomot általában tonna szén-dioxid-egyenértékben (tCO₂e) fejezik ki. Kiszámításakor a különböző üvegházhatású gázok kibocsátott mennyiségét és azok globális felmelegedésre gyakorolt hatását [Global Warming Potential (GWP)] figyelembe véve, a szén-dioxidhoz (CO2) viszonyítva, egy egységes skálára vetítik. Ez a mutató segít számszerűsíteni a klímaváltozáshoz való hozzájárulás mértékét, illetve ad alapot a kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedésekhez.

Mint említettük, a karbonlábnyom tehát többek között lehet:

• Egyéni: Az egyén éves szinten keletkező károsanyag-kibocsátása, amelyet többek között életmódja, közlekedési és energiafelhasználási szokásai, étkezései, fogyasztása, valamint a hulladékkezeléshez való viszonya egyaránt befolyásolnak.
• Vállalati: Egy vállalat működése során kibocsátott üvegházhatású gázok összmennyisége, amely magában foglalja a gyártási folyamatok, a beszállítói lánc és a logisztika energiafelhasználását, sőt még az alkalmazottak munkába járásának környezeti hatását is. A cégeknek ma már egyre gyakrabban kell erről részletes jelentéseket készíteniük, és ezek alapján karbonlábnyom-csökkentési stratégiákat kidolgozniuk.
• Termékhez kötött: Egy termék teljes életciklusa alatt keletkező károsanyag-kibocsátás, az alapanyagok kitermelésétől kezdve a gyártáson, szállításon és használaton át egészen az ártalmatlanításig. Például egy farmernadrág esetében ez magában foglalja a pamut termesztését, a gyártási folyamatokat, a szállítást, a rendszeres mosást, valamint a termék hulladékként való kezelését is.
• Nemzeti vagy globális szintű: Országos vagy világszinten mért üvegházhatású gáz-kibocsátás. Amíg egy adott ország esetében ezt elsősorban a gazdaság szerkezete, az energiaforrások összetétele, a közlekedési infrastruktúra és az ipari tevékenységek határozzák meg, addig a globális kibocsátás az emberiség egészének légkörre gyakorolt kollektív hatását tükrözi.

Hogyan számítható ki egy energiaközösség karbonlábnyoma?

Egy energiaközösség karbonlábnyomának kiszámítása elsősorban a közösség tagjai által közösen felhasznált energia mennyiségén és forrásán, a kapcsolódó közvetlen és közvetett kibocsátásokon, valamint a megújuló energiatermelésen és egyéb energiahatékonysági intézkedéseken alapul. Ezek az adatok opcionálisan bővíthetők vagy szűkíthetők az adott számítás pontosságát és fókuszát figyelembe véve, így a modell rugalmasan igazítható a konkrét igényekhez.

Lássuk hát, a számítás milyen alapvető lépésekből is áll.

Adatgyűjtés

Ahhoz, hogy egy energiaközösség karbonlábnyomát meg tudjuk határozni, az alábbi paraméterekre van leginkább szükségünk:

• Egyéni energiafogyasztás: A közösség tagjainak villamosenergia-fogyasztása, valamint annak aránya, hogy ez az energia milyen mértékben származik fosszilis energiahordozókból, illetve megújuló forrásokból.
• Saját megújuló energiatermelés: A közösség egyes tagjai által megtermelt, megújuló energiaforrásokból származó villamosenergia mennyisége.
• Közös létesítmények energiaigénye: A közvetlenül vagy közvetett módon energiatermelésre használt, közös tulajdonban lévő épületek és egyéb létesítmények teljes energiaigénye, beleértve azok működtetéséhez, fenntartásához és esetleges kiegészítő rendszereihez szükséges energiafelhasználást is.
• Mobilitási szokások: A közösségben található gépjárművek száma, azok éves futásteljesítménye, valamint a használt járműtípusok megoszlása, például belső égésű motorral működő vagy elektromos autók aránya. Emellett fontos szempont, hogy van-e jelen közösségi autómegosztási gyakorlat, és ha igen, milyen mértékben veszik azt igénybe a tagok.

Kibocsátási tényezők hozzárendelése

Ezt követően, a begyűjtött mennyiségi adatokhoz átlagos kibocsátási tényezőket rendelünk, amelyek azt mutatják meg, hogy egy adott egységnyi tevékenység mekkora CO₂ kibocsátással jár.

• Nem megújuló forrásból származó villamosenergia (0,35-0,7 kg CO₂/kWh): A pontos érték attól függ, hogy az adott régiónak milyen a villamosenergia-keveréke. Például egy kWh elektromos áram mekkora hányada származik fosszilis, illetve megújuló forrásból.
• Földgáz felhasználás (~2,0 kg CO₂/m³): A földgáz elégetése során a metán (CH₄) szén-dioxiddá alakul. Ez a folyamat egyaránt jelentős mind ipari, mind háztartási felhasználás esetén is.
• Autós közlekedés (~150-200 g CO₂/km): Ez az érték legfőképpen a jármű típusától függ:
  • Benzines autó: ~180-200 g/km
  • Dízel autó: ~150-170 g/km
  • Elektromos autó, attól függően, hogy a töltésre használt elektromos áram milyen forrásból származik: 0-100 g/km
• Megújuló forrásból származó villamosenergia (0-0,05 kg CO₂/kWh): A napelemek működés közben szinte egyáltalán nem bocsátanak ki CO₂-t, azonban előállításuk, szállításuk, karbantartásuk és életciklusuk végén történő ártalmatlanításuk során bizonyos mértékű úgynevezett „beágyazott kibocsátás” keletkezik, amelyet szintén figyelembe kell venni a teljes környezeti hatás értékelésekor.

Összesítés és mérlegkészítés

A karbonlábnyom kiszámításának utolsó lépése az adatok összegzése, vagyis a teljes közösségi kibocsátási kép megrajzolása. A számítás célja, hogy világosan látható legyen, hogy a közösség összesen mennyi CO₂-t is bocsát ki, mennyit takarított meg a megújuló energia termelése és az egyéb környezettudatos gyakorlatok révén, illetve milyen módokon lehet a továbbiakban csökkenteni a karbonlábnyomot.

A képlet tehát a következőképpen néz ki:

Nettó karbonlábnyom =

[bruttó kibocsátás] - [megújuló energiából származó kiváltás] - [egyéb változók],

ahol:

1. Bruttó kibocsátás: A közösség minden tagjára és létesítményére vonatkozó fogyasztási adatok alapján meghatározott összesített bruttó karbonlábnyom.

2. Megújuló energiából származó kiváltás: Ezután figyelembe vesszük a közösség által megtermelt megújuló energia mennyiségét, valamint azt, hogy ez mennyi fosszilis eredetű CO₂ kibocsátást helyettesített. A kapott értéket levonjuk a bruttó kibocsátásból.

3. Egyéb változók: Számos közösségi döntés, beruházás vagy gyakorlat alapvető hatással lehet a végső eredményre, ezért ezeket is figyelembe kell venni a számítások során.

A teljesség igénye nélkül, ilyenek lehetnek például:

• Elektromos járműre váltás
• Energiahatékonysági fejlesztések, például az ingatlan hőszigetelése, vagy LED világításra váltás
• Szelektív hulladékgyűjtés, komposztálás

Ezeket az értéket szintén levonjuk a bruttó kibocsátásból, így a végén megkapjuk az adott energiaközösség nettó karbonlábnyomának értékét.

Az energiaközösségek szerepe a karbonlábnyom csökkentésében

Az energiaközösségeknek nemcsak közvetlen, hanem közvetett hatásuk is van a karbonlábnyom csökkentésére, amelyek többek között a következők:

Megújuló forrásból származó energia helyi termelése: Az energiaközösségek jellemzően megújuló forrásból származó energiára építenek. Mivel ezeknek a forrásoknak a felhasználása gyakorlatilag CO₂ kibocsátás mentes, ezért kizárólag erre a forrásra való támaszkodás nagyban csökkenti az adott közösség karbonlábnyomát.

Energiatakarékosság ösztönzése: A közösségek nem csak termelnek, de aktívan ösztönzik is tagjaikat a takarékos energiafogyasztásra, például okosmérők, visszajelző rendszerek, fogyasztási naplók és egyéb, egyéni és közös energiafelhasználás-csökkentő gyakorlatok segítségével.

Energiafüggetlenség és ellátásbiztonság: Az energiaközösségek működési modelljüknél fogva képesek akár teljesen is függetleníteni magukat a fosszilis forrásból származó energiától, illetve magától a szolgáltatástól, így hosszú távon sokkal fenntarthatóbbá válnak.

Közlekedés zöldítése: Több energiaközösség működtet közösségi elektromos járműflottát, e-töltőket, és/vagy szervez megosztott közlekedést. Ez jelentősen csökkenti a szűkebb és tágabb közösség CO₂ kibocsátását.

Közösségi edukáció és tudatformálás: A közösség tagjainak lehetőségük van közös hazai és nemzetközi workshopokon, rendezvényeken, fórumokon tudásuk és tapasztalataik megosztására. Ez segít abban, hogy a karbonlábnyom csökkentésre a gyakorlatban is alkalmazható, tapasztalat alapú módszertan alakuljon ki.

Nem kétség, hogy mára a karbonlábnyom mérőszáma lett a környezetvédelem és fenntarthatóság egyik legfontosabb mutatója. Ugyan a legkisebb pozitív egyéni változtatás is számít, mégis felhasználói szinten a legtöbbet egy jól szerevezett és működtetett energiaközösséggel lehet elérni, mivel ezek a szerveződések nem csupán számszerűsíthető eredményeket tudnak hozni, de képesek megreformálni mind az egyén, mind pedig a szűkebb-tágabb közösség gondolkodásmódját és hozzáállását is.